Hogyan fejti ki hatását a fülbe helyezett speciális gyertya, és egyáltalán milyen hatása van?

A Hopi indián eredetű természetes gyógyítási módszerek egyike a fülgyertyázás. Lényege, hogy egy az egyik végén szélesebb, másik végén keskenyebb, középen üreges gyertyát helyeznek a fülbe, meggyújtják, majd egy ideig égetik.

A fülgyertya tölcséres, hengerkúp alakú készítmény, melynek alsó végét szorosan a fül külső hallójáratába illesztve használják. A felső, szélesebb végét meggyújtva, az égéshő kürtőhatása miatt szívóerő érvényesül. A gyertya meggyújtásakor az illóolajokban gazdag meleg füst az üreges belső részben spirálvonalban lefelé halad, bejut a külső hallójáratba, és ott fellazítja a lerakódott fülzsírt, valamint elernyeszti a hallójárat falát.

A meleg levegő azonban felfelé száll, ennek köszönhető a szívóhatás, amely valóban vákuumszerűen beszívja a lerakódott zsírt és egyéb szennyeződéseket a gyertya belsejébe (ezt egyébként a kezelés végén a gyertya felvágásával meg lehet nézni). Mivel a fej különböző üregei közvetetten ugyan, de összeköttetésben állnak egymással, ez a szívóhatás megmozdítja az orr melléküregeiben lévő gyulladásos váladékokat is, és elősegíti a gyógyulást.

Az égés előrehaladtával a gyertya hossza rövidül, ezért a szívóhatás csökken, ugyanakkor a hőhatás fokozódik: a páciens egyre nagyobb meleget érez. A gyertya használata után a fül "légzése", azaz széndioxid-termelése jelentős mértékben fokozódik a külső hallójáratban. Ez arra utal, hogy gyertya hatására jelentős anyagcsere-fokozódás következik be, ami a különböző gyulladásos betegségek gyógyítására serkentően hat.

A kezelés egyébiránt kifejezetten kellemes, akik kipróbálták, semmilyen kellemetlenségről nem panaszkodtak, és arról számoltak be, hogy hallásuk is élesebbé vált a fülgyertyázást követően.

Mely állapotok kezelésében lehet hatékony a fülgyertyázás, és mikor nem szabad alkalmazni?

Alkalmazzák fülzúgás, fülkürthurut, mandulagyulladás, nátha, orrmelléküreg-gyulladás, fülbe sugárzó fülkörnyéki fájdalom, füldugulás, fejfájás, szédülés, halláscsökkenés (amennyiben fülzsír vagy gomba okozza), fülvérkeringési zavarok kezelésében, valamint a nagymennyiségű fülzsír kitisztítására is.

Tilos fülgyertya-kezelést végezni gennyes gyulladás, műdobhártya beültetés, agyrázkódás, korábbi agyműtét, koponyaalapi törés, lyukas dobhártya, daganatos megbetegedések esetén.

A fülzsír nem feleslegesen termelődik a szervezetben. Igen fontos funkciója a dobhártya mechanikai védelme, valamint a különféle kórokozók - elsősorban baktériumok - megfékezése. Éppen ezért nem szabad túlzásba vinni eltávolítását, fülgyertya-kezelést legfeljebb heti rendszerességgel szabad végezni. A kezelés után 24 órán keresztül fokozottan ügyelni kell arra, hogy ne szennyeződjön a hallójárat, és víz se jusson a fülbe.

A fülzsír mechanikus védőszerepe miatt fülgyertyázást követően egy hétig nem szabad repülni és búvárkodni, mivel az ezekkel járó nyomásváltozások erősen igénybe veszik a dobhártya alkalmazkodóképességét.