A kezelés kivitelezése

A kezelés során a beteget kényelmesen az oldalára fektetjük,

fejét párnával alátámasztjuk úgy, hogy a hallójárat függőleges legyen.

Ha a kezelőhelyiség hőmérséklete nem megfelelő, gondoskodni kell takaróról, hogy a beteg ne fázzon.

A fülre egy rétegben vékony gézlapot fektetünk, mely megakadályozza gyertya égésterméke, a kondenzátum bejutását.

A gyertyát a beteg fülébe helyezzük és a felső végét meggyújtjuk. Enyhe, forgó mozdulatokkal olyan mélyre nyomjuk, hogy tömítsen. Akkor jó, ha nem jön ki füst a fülből, de a betegnek sem kényelmetlen.

A gyertyát az égetés során úgy fogjuk, hogy függőlegesen álljon, de vigyázzunk arra, hogy közben ne nyomjuk össze.

Másik kezünket tartsuk a beteg homlokán vagy fején, ezáltal maximálisan biztonságban érzi magát. Erre azért van különösen szükség, mert a tűz a beteg látóterén kívül esik, ha nincs meg a kellő testi kontaktus, a páciens nem tud ellazulni, mely jelentősen csökkenti a kezelés hatásosságát. A betegek legnagyobb félelme e módszer kapcsán az, hogy véletlenül megégetjük, lángba kap a hajuk, vagy a megolvadt viasz belefolyik a fülükbe. Még a kezelés megkezdése előtt meg kell szüntetni a beteg esetleges félelmeit, elmondva, hogy a gyertya cseppmentesen ég, valamint haját, vállát törülközővel kell letakarni.

A viaszrúd 2/3 részét égetjük el, a megmaradt 1/3 részt gyors mozdulattal eloltjuk az előre oda készített pohár vízben.

Minden alkalommal mindkét fület kezeljük, azután a páciens 15 percig pihen. Legtöbbször már az első alkalommal tapasztalható állapotjavulás, de a tartós hatás eléréséhez 10-12 kezelés szükséges.

A kezelés kezdetén esetlegesen fellépő reakciók:

Ø    a panaszok enyhe súlyosbodása;

Ø    hőemelkedés;

Ø    fülfájás, "súgás" a fülben;

Ø    fülviszketés;

Ø    bőrpír a nyak és a fül területén.

(Dr. Taraczközi István: ADZSNA – A bioenergetika nagykönyve)